A 2 MB "System ROM" tárolja a BIOS-t, amely a konzol bekapcsolásakor elindítja a játékot vagy egy kis keretprogramot.
A BIOS olyan rutinokat is tartalmaz, amelyeket a játékok az I/O funkciók egyszerűsítésére használnak , mint például a GD-ROM meghajtóról való olvasás.
Keretprogram
Ha nincs érvényes játéklemez behelyezve, a konzol elindítja a grafikus keretprogramot.
A keretprogram lemez nélküli indítás esetén.
Ez egy egyszerű grafikus felhasználói felületet tartalmaz, amely lehetővé teszi a felhasználó számára olyan alapvető, de szükséges feladatok elvégzését, mint:
- A játék elindítása (ha még nem történt meg).
- A VMU-ban lévő mentett adatok kezelése (erről az eszközről részletesebben kicsit később!).
- Zene lejátszása, ha audió CD van behelyezve.
- Néhány beállítás megváltoztatása (dátum, idő, hang, stb.).
Windows CE
A Dreamcast bejelentése óta lehetett azt hallani, hogy a konzol képes a Windows CE futtatására: ez a Windows egy lecsupaszított verziója, amelyet beágyazott eszközökön való használatra terveztek. Ez egy kicsit félrevezető volt, tekintve, hogy egyes felhasználók azt várták, hogy a konzoljukon egy teljes Windows CE asztali környezet fog futni.
A Windows CE logó a ház elejére nyomva.
Valójában ennek az "operációs rendszernek" a célja nagyon hasonló volt ahhoz, amit a Nintendo a a Nintendo 64 rendszerrel tett: a programozók számára egy jelentős absztrakciós réteget biztosítani bizonyos műveletek egyszerűsítésére.
A Microsoft együttműködött a Segával, hogy a Windows CE-t a Dreamcastra is eljuttassa . Az eredmény egy olyan lecsupaszított Windows CE lett, amely a grafikához, hanghoz és hibakereséshez szükséges minimális komponensekkel rendelkezett. Ez magában foglalta a Microsoft csúcs integrált fejlesztőkörnyezetét, a Visual Studio-t is, amit a fejlesztők használhattak a játékokhoz.
Néhány fejlesztő nagyon vonzónak találta ezt a lehetőséget. Mivel a CE-hez mellékelt multimédia keretrendszer nem más volt, mint a DirectX 6, a kor több ezer PC-s játéka elméletileg könnyen átültethető volt a Dreamcastra...
A Dreamcast és a hagyományos PC közötti tervezési különbségek azonban túl nagyok voltak ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni őket . Emellett ennek a rendszernek a beágyazása megnövelte a játékok betöltési idejét (elvégre az operációs rendszert egy lemezről kellett betölteni), és a Windows CE történetesen a Dreamcast erőforrásainak jelentős részét felemésztette (nem meglepő módon a PC-k is szenvedtek már ettől).
Végül a "Windows CE for Dreamcast" csak egy újabb SDK volt a fejlesztők számára (általában Dragon SDK néven emlegették). Mindazonáltal jelentős számú Dreamcast játék fejlesztője választotta végük a Windows API-kat és a DirectX-et.